Bemutatkozik a Zaicz család

A Ferencz porta Szalafőn, az Őrség szívében helyezkedik el, 1989-ben költöztünk ide Budapestről. Célunk az volt, hogy a nagyvárosi élet helyett vidéki környezetben alapítsunk családot és teremtsünk magunknak természetes és élhető környezetet. Férjem, Tibor villamos üzemmérnökből lett gazdálkodó, én, Kriszta, az orvosi egyetemet hagytam ott, és időközben tejipari technikusi képesítést szereztem. Mindent menet közben, könyvekből, a környezetünktől, és a saját tapasztalataink alapján tanultunk meg. A hiányosságokat sok munkával, kitartással, hittel önmagunkban és a sikerélmények lendületével hidaltuk át. Családunk nyolc fős, a gyerekeink közül hárman már felnőttek.

Hagyományos állattartást folytatunk. Az első kecskét 1995-ben vettük. Ma 80-90 szarvasmarha: tehenek és bocik, 10 kecske, 6-8 birka, vietnámi csüngőhasú sertés, és baromfik képezik az állatállományt. A porta hangulatának meghatározója a kutyák és a macskák jelenléte is.

Természetes gazdálkodást folytatunk, az itt megtermelt hús, tojás, és a tejtermékek bio minőségű, bár az ellenőrzés alól kiléptünk anyagi és adminisztrációs okokból. 

A portán megtekinthetőek a háziállatok. Az állatok istállója és karámjai úgy vannak kialakítva, hogy a vendégeink számára megtekinthetőek, körbesétálhatóak. A kisebb állatok (kutyák, macskák) igen szelídek, leginkább őket lehet simogatni, vagy a kecskéket, birkákat fűvel etetni.

A vendégfogadást 2000-ben kezdtük. Ekkor készült el az első szállásunk, a mai Álmos. Az évek során aztán kisebb-nagyobb családok vagy akár nagyobb baráti társaság részére igazi falusi vendégszállásokat hozva létre négy üdülőlakást és két vendégházat alakítottunk ki. A portán lakó vendégeinknek nagy játszótér készült, ami igazi gyerekparadicsom, és a szülők számára is kényelmes pihenési lehetőségeket rejt, amíg a gyerekek játszanak. A házak épületek körül különleges virágokkal, dísznövényekkel parkosítottunk, a porta minden évszakban gyönyörű. Megtalálható itt a rododendrontól a tavirózsán át a mamutfenyőkig sok-sok dísznövény. A hagyományos őrségi szőlőlugas, és a sok diófa hangulatosan egészül ki vörös tölggyel, bambusszal, fügével és jázminbokrokkal. Az Őrségben hagyományosan minden portán meglévő tókákat nagy becsben tartjuk, halak, békák és virágok és parányi élőlények lakják őket.

A városi múlt után Szalafőn új életteret találtunk és teremtettünk családunknak. De a Ferencz porta az itt megszálló vendégeinknek is kellemes, barátságos helyet biztosít az itt-tartózkodásuk idejére. Az évek során megszerettük az Őrséget, az állattartást, a gazdálkodást, a vendégfogadást. Ma már nem tudjuk máshol elképzelni az életünket.

 

Gobelinezés az Őrségben

2003-ban készítettem első gobelinemet, az akkor 11 éves  lányomnak segítve, egy születésnapi kreatív ajándék elkészítésében, aztán hamarosan rákaptam az ízére. 

Sok vendég kérdezi, mikor van erre időm. Számomra ez nyújt kikapcsolódást a gazdaság és a szállások körüli elfoglaltságból, és a háztartás végtelen munkáiból. Sokszor éjszakába nyúlóan varrom, főleg az ősztől-tavaszig tartó csendesebb időszakban, vagy akár napközben is, ha leülök egy negyed- vagy félórára. 

A gobelinezés amellett, hogy számomra óriási sikerélmény, és alkotás, fontos része a napjaimnak. Varrás közben pihenek, rendszerezem a teendőket, relaxálok, zenét hallgatok, ábrándozok,…, vagyis minden szempontból fizikailag és lelkileg is töltődök.

Több, mint 60 gobelinem készült már. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a kész munkáimat van hová kitennem. A saját lakásunk mellett az őrségi szálláshelyeinket is díszítik, és ezzel egyedi jelleget és barátságos hangulatot adnak a Ferencz porta szállásainak.

2013. márciusában az őriszentpéteri művelődési házban kiállítást rendeztek a munkáimból. Az ekkor felém áradó szeretet, elismerés és ámulat döbbentett rá, hogy mások szemében különleges, amit csinálok.