Az Őrségről röviden

Valamikor járatlan rengeteg volt ez a folyók formálta dombvidék, az országot védelmező gyepüvonal fontos szakasza.

Az őrségi falvak lakói kultúrájukban színes keleti hagyományt, nyelvükben ódon ízeket, népművészetükben igen sok székely vonást őriznek.

Az őrség falvai a Zala folyó forrásvidékén (Szala-patak) és a Kerka középső völgyszakaszán helyezkednek el. A patakvölgyre tekintő domboldalakon egymástól távol sorakoznak a pár házból álló települési egységek, a szerek.

A századforduló előtt az Őrséget javarészt bükkerdők borították. A kizsákmányoló erdőgazdálkodás eredményeként az 1900-as évek elején eltűntek a legendás öreg bükkfák, és helyükön a könnyen növő erdei fenyő annyira előretört, hogy az Őrséget azóta csúfolódva már Gyantásországnak is nevezik. 1978-óta tájvédelmi körzet a 18 községből álló történelmi Őrség, 2002-ben pedig Nemzeti Parkká vált.

Az Őrség inkább néprajzi, mint földrajzi egység, A honfoglalás óta folyamatosan magyar lakta vidék – ilyen minőségében csaknem az egyetlen hazánkban, A székely őrállók igen korán kiváltságokat kaptak az ország nyugati határának védelme fejében. Nem tartoztak a királyi vármegyék alá.
A dombok tetején szeres településeket alakítottak ki, sajátos módon építkeztek. Az Őrség településhálózatának alapja a szer, ami nem más, mint házcsoport védelmi szempontból fontos helyen, irtásföldön. A szomszédos szereket gyalogutak kötik össze.

Eredetileg csak fából építkeztek, a házaknak boronafaluk volt Ez bárdolt (tehát fejszével faragott) vagy bárdolatlan, teljes vagy fél keresztmetszetű szálfákból készült, a gerendák elmozdulását csapolás akadályozta meg. Amikor már kevés volt az erdő, tért hódított a tégla használata.

A konyha elé kis, háromszöges homlokzatú tornácot, ún. kódisállást emeltek. A háziállatokat a vadak ellen úgy igyekeztek óvni, hogy az udvart mind a négy irányból lezárta a lakóház, a pajta, az istálló és az ólak.
Ez volt a „kerített ház”.
Jellemző még az Őrségre, hogy a kis falvak nem tudtak saját templomot építeni, ezért a kiemelkedő helyeken elhelyezett haranglábakkal oldották meg Isten harangszóval való dicsőítését.

Az Őrség néprajzának legízletesebb vonása a számos ételkülönlegesség, mint a hajdinából vagy kukoricából készített gánica, amelynek egyik jól ismert változata a dödölle. Ugyanilyen finom a parasztrétes is.