Nyomtatás

Bemutatkozik a Zaicz család

A Ferencz porta Szalafőn, az Őrség szívében helyezkedik el.

Férjem, Tibor, a gazda és én, Kriszta, a gazdasszony 1989-ben költöztünk ide Budapestről. Célunk az volt, hogy a nagyvárosi élet helyett vidéki környezetben alapítsunk családot és teremtsünk magunknak természetes és élhető környezetet. A megvett portát "gyerekekkel, állatokkal és növényekkel" népesítettük be. Tibor villamos üzemmérnökből lett paraszttá, én az orvosi egyetemet hagytam ott, és időközben tejipari technikusi képesítést szereztem. Mindent menet közben, könyvekből, a környezetünktől, és a magunk kárán tanultunk meg. A hiányosságokat sok munkával, kitartással, hittel önmagunkban és a sikerélmények lendületével hidaltuk át.

 

Hagyományos állattartást folytatunk. Az első kecskét 1995-ben vettük. Ma 80-90 szarvasmarha: tehenek és bocik, 10 kecske, 6-8 birka, 10-15 vietnámi csüngőhasú sertés, és baromfiak, nyuszi képezi az állatállományt. A porta hangulatának meghatározója a kutyák és a macskák jelenléte is.

A gazdaság  természetes gazdálkozást folytat, az itt megtermelt hús, tojás, és a tejtermékek bio minőségűek. (Bár az ellenőrzés alól kiléptünk anyagi és adminisztrációs okokból.) Lehetőség van nálunk (akár csoportok számára is) házilag készült tejtermékek kóstolójára: tej, fűszeres tenén-, és kecskesajtok, vaj. Sajtjaim 2012-ben elnyerték az Őrségi Nemzeti Parki Termék Védjegyet.

A portán megtekinthetőek a háziállatok és tartási körülményeik. Megfigyelhető az állatok körül végzett mindennapos munka: etetés, fejés, legeltetés; a különleges események: elletés, körmölés, fedeztetés; az épp aktuális idénymunkák: szénabehordás, kazalrakás, trágyázás, stb. Vállalkozó kedv esetén az éppen folyó munkába az érdeklődők be is kapcsolódhatnak. Az állatok istállója és karámjai úgy vannak kialakítva, hogy a turisták számára megtekinthetőek legyenek. Természetesen az állatok számára az idegenek jelenléte, esetleges hangoskodása zavarólag hat, de az évek óta tartó érdeklődés hatására bizonyos fokig hozzászoktak már a látogatókhoz. A kisebb állatok (kutyák, macskák, kecskék, bocik) igen szelídek, hiszen a vendéggyerekek és az én gyerekeim is rendszeresen játszanak, foglalkoznak velük.

A vendégfogadást 2000-ben kezdtük. Ekkor készült el az első szállásunk, a mai Álmos. Az évek során aztán kisebb-nagyobb családok vagy akár nagyobb baráti társaság részére igazi falusi vendégszállásokat hozva létre négy összkomfortos üdülőlakást és egy műemlék vendégházat alakítottunk ki. A portán nagy játszótér készült, ami igazi gyerekparadicsom, és a szülők számára is kényelmes pihenési lehetőségeket rejt, amíg a gyerekek játszanak. A házak épületek körül különleges virágokkal, dísznövényekkel parkosítottunk, a porta minden évszakban gyönyörű. Megtalálható itt a rhododendrontól a tavirózsán át a mammutfenyőkig sok-sok dísznövény. A hagyományos őrségi szőlőlugas, és a sok diófa hangulatosan egészül ki a vöröstölggyel, a babusszal, a fügével, és a jázminbokrokkal. Az Őrségben hagyományosan minden portán meglévő tókákat nagy becsben tartjuk, halak, békák és virágok és parányi élőlények lakják őket.

 

Családunk nyolc fős, a gyerekeink közül hárman már felnőttek: a 23 éves Boglárka, a 21 éves Domokos és a 20 éves Viola. A negyedik gyerekünk, Botond 12 éves, a legkisebbek: Bendegúz és Réka 11 évesek. Ők hárman mindennap részt vesznek az állatok körüli teendőkben, és nagyon várják a hasonló korú vendéggyerekeket.

A városi múlt után Szalafőn új életteret találtunk és teremtettünk családunknak. De a Ferencz porta az itt megszálló vendégeknek és  még az Őrségben nyaraló, idelátogató, betévedő turistáknak is kellemes, barátságos helyet biztosít a rövidebb-hosszabb ittartózkodásuk idejére. Az évek során megszerettük az Őrséget, az állattartást, a gazdálkodást, a vendégfogadást. Ma már nem tudjuk máshol elképzelni az életünket.